A kommunikáció művészete

Te hogyan kommunikálsz a gyerekeiddel? Értitek egymást? Megértitek?

A sírás is kommunikációOlyan kérdések ezek, amelyekre mindannyian mást és mást válaszolunk, ugyanakkor valószínűleg lesznek egyetemes érvényű gondolatok is.

Foto:http://www.sxc.hu/profile/amitts

Pl. hogy a fiadtól a megfelelő pillanatban te is megkérdezed: ” Ugyan már, ki látott ilyet? Ekkora fiú, és sír egy ilyen semmiség miatt?”

Mi ez, ha nem az évszázadok alatt rögzült sztereotípia? Paradigma, amit nem tudunk felülírni. Ilyen mémek (a mémekről itt írtam) ivódtak belénk, s hagyományozzuk mi is a gyerekeinkre, akik majdan az ő gyerekeik nevelése során egy -egy mozdulat, kimondott, vagy éppen csak gondolt mondat okán magukban felsóhajtanak: “Jaj, mintha anyámat hallanám…”
Gyerekeink mintát kapnak, viselkedési normákat, szabvány szövegeket.
Tőlünk lesik el, hogyan viselkedjenek, mit mondjanak egy-egy szituációban.
Pl. ha az oviban valamihez nincs kedve. Vagy az iskolában valaki másnak a csínytevése miatt akarják megbüntetni. Vagy az őt magát ért sérelem esetén hogyan és kihez forduljon?

Vajon Te, én, a szülők mindig helyesen viselkedünk? Jól kommunikáljuk ki érzéseinket és gondolatainkat? Jó példát kap-e gyerekünk pl. arra az esetre, amikor majd felnőttként állást keres?

Számos kutatás, statisztika bizonyítja, hogy

  • a nők ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak;
  • megfelelő végzettség esetén sem mindig könnyű érvényesülniük tudásuknak, képességeiknek megfelelően;
  • a pozíciók elfoglalásakor alacsonyabb besorolást kapnak, mint férfitársaik

Vajon akkor is így lenne, ha nem csak bizonyos, az ehhez szükséges személyiségjegyekkel rendelkező nők tudnának érvényesülni, hanem minden lányka megtanulná a környezete felé konkrétan kommunikálni gondolatait, véleményét, érzéseit?

Kezdve attól pl. hogy

  • a tolakodóan viselkedő nagybácsit le tudja állítani,
  • vagy merjen róla a szüleinek (más, szeretett felnőttnek) beszélni,
  • le tudja kezelni a becsöngető idegeneket,
  • határozott felnőtté váljon, aki tudjon nemet is mondani, ha érzései, érdekei ezt kívánják.

Neked, kedves szülőtársam az is feladatod, hogy a gondoskodás mellett az életben való helytállásra is neveld gyermeked.

A fiúk esetében talán könnyebb a dolgod, hiszen már gyerekkorukban is kiütközik az, amit röviden csak így fogalmaznék meg: női agy, férfi agy.
Eltérő gondolkodási mechanizmusaink miatt a fiúk és a lányok kommunikációja alapjaiban különbözik, és ez a későbbi boldogulást is befolyásolhatja.
Mi is ez a különbség, amiről ezúttal szó van?
A fiúk jellemzően direkten fejezik ki kívánságaikat: “Iszom egy sört. Kakaót kérek. Nem vagyok éhes…”
A lányok inkább indirekten közölnek dolgokat (kivéve azokat a lányokat, akik született tehetségek a direkt közlésben, mint az én nagylányom), mintha minden egyes ilyen mondattal azt is ki akarná fejezni: “bocs, hogy élek”.
Testet ölt a generációs örökség, az alárendeltség-tudat: “Ihatok?” “Nem állunk meg valahol pihenni?” “Nem vagy szomjas?”

Könnyen belátható, hogy a mai világban az ilyen “nyuszi” viselkedésű lány (vagy lányosabb viselkedésűre sikeredett fiúcska) nehezebben boldogulhat felnőtt életében. Kivéve, ha segítesz neki megtanulni a megfelelő kommunikációt.

Most már kezedben a titok nyitja, csak figyelned kell, hogyan közli vágyait, gondolatait gyermeked.
Aztán persze e cikk nyomán az is lehet, hogy rádöbbensz, te is indirekt vagy, illetve nem elég konkrét, ha saját érdekeid érvényesítése, érzéseid kifejezése a célod. Nosza, kezdd el a tudatosabb kommunikációt, merj direktben közölni dolgokat! “Nem, én most azt szeretném inkább, hogy kirándulni menjünk.”

Tudatosítsd magadban, és törekedj arra, hogy amikor csak lehet, direkten, nyíltan közölj dolgokat, hogy utódod is elsajátíthassa ezt a közlési módot.
Persze nem segítesz neki, ha aztán rosszul kezeled az ő nyíltságát. Figyelj oda személyiségére, vérmérsékletére, és mindig gondold át, hogyan reagálsz! (A személyiségtípusokról itt olvashatsz.)

Játék közben szinte szívja magába a gyerek az információt, utánozva tanul. Ezért érdemes sok olyan játékot játszani, amiben beszélni is szükséges (vagy társas, séta közben is lehet beszélgetni). Beszéltesd csemetédet, tegyél fel kérdéseket. Ugyanazt a dolgot járjátok körbe több irányból is, ha kell.
Kiválóak a különböző szerepjátékok (tudjam konkrétan megmondani a boltban, mit kérek, és tudjak nemet mondani arra, amit nem akarok megvenni, vagy az orvosnál érthetően el tudjam mondani, hogy mi a panaszom, vagy hogy a nagybácsi ölelése zavar…), a látott élmények feldolgozása, a mesék újragondolása (Mi lett volna, ha…? Mit kellett volna tennie, hogy…? Lehetett volna más utat választania? stb).

Nevelj boldog, sikeres szülőt unokáidnak:)

Add tovább, mentsd el!
  • Print
  • email
  • PDF
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks
  • Digg
  • del.icio.us
  • Yahoo! Buzz
  • Posterous
  • StumbleUpon
  • blogtercimlap
  • Google Buzz
  • Linkter
  • LinkedIn

Related Posts

Játékkal nevelés kreat...

Család, gyereknevelés

Sikeres szülő – b...

a játék szerepe a gyereknevelésben

2011 Gyermeknapra...

About Kreativanyu

Itt olvashatsz rólam

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>